Fotelforradalmárként nem lehet az erdő szélére kiköltözni

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Környezeti Fenntarthatóság Intézetének (KFI) Örökzöld 100 programsorozata április 24-ei alkalmán hangzott el ez a híradásunk címében idézett félmondat. A meghívott vendégek Balamodaka, az Öko/Krisna-völgy főkertésze, illetve az NKE Víztudományi karának docense, Hetesi Zsolt, aki egyetemi munkája mellett saját családi gazdaságot működtet szövetkezeti formában együttműködve a helybéli kisgazdákkal. Az esemény moderátora a KFI részéről Máthé Katalin volt; a beszélgetés gerincét az Öko-völgy Alapítvány gondozásában 2012 és 2017 között Beszélgetés az önellátásról: A biogazdálkodás és az ökologikus életmód alapjai címmel megjelent 3 kötetes könyvsorozatban olvasható gondolatok és ismeretek adták.

Az önellátás műfaja erőteljes, meghatározó területe a fenntarthatósági diskurzusoknak, egyrészt azért, mert az önellátó közösségek, egyének élő példái egy a gyakorlatban életképesnek bizonyuló fenntartható alternatívának. Másrészt az ilyen típusú közösségeknek a legtöbb esetben fontos kulturális jelentőségük van azon túl, hogy az általuk gondozott földterület eltartóképességén belül maradva kis ökológiai lábnyomot produkálnak.

Az első felmerülő kérdések, hogy mit jelent és vajon létezhet-e önellátás az ipari forradalmak negyedik hullámának korában, valamint hogyan definiálják a fenntarthatóságot azok, akik ezt a mindennapi realitásukban, saját szükségleteik kielégítésének legközvetlenebb módját gyakorolva tapasztalják meg. Hetesi Zsolt a fenntarthatóság nagyon szabatos definícióját adta: „azok a rendszerek működnek hosszútávon tartamos módon, amelyek a komplexitást magukban és a környezetükben legalább nem csökkentik, de inkább növelik. Ezek olyan rendszerek lehetnek, amelyekben nem keletkezik hulladék és megújuló energiaforrással működnek.” Balamodaka hangsúlyozta az élő rendszerek önmegújító képességét, melynek ciklikusságát a természettel összhangba kerülésünkkor tapasztalhatjuk meg.

A főkertész, Bala Modaka az önellátással kapcsolatban megjelent könyvekkel

Az önellátás Krisna-völgyben – bár majdnem minden területen zajlanak kísérletek – az élelmiszer- és energia-önellátást jelenti elsősorban, melyet behatárolnak a helyi adottságok: annyit és olyat fogyasztanak élelmiszerből és energiából, amit meg tudnak termelni. A közösség a magyar klíma korlátait kitágítva fóliasátrakkal és üvegházakkal kiegészülve a teljes év során állít elő friss zöldséget, de az alapvető attitűd a korlátok elfogadása.

A vendégek beszámolója szerint az önellátás igazi varázsa a közösségi lét. A feladatok, a kihívások megoszlanak; az önellátás sikerességének feltételei a mély meggyőződés, a lelki késztetés, az önmagunkba vetett hit és bizalom mellett a pozitív közösségi viszonyrendszer. Ennek köszönhetően kevesebb munkával nemcsak eredményesebben lehet dolgozni, de több idő marad a családra, a lelki életre, a minőségi dolgokra.

A saját elköteleződésük ellenére az önellátást nem tartják mindenki számára járható útnak, olyasminek, amire kötelezni lehetne másokat, vagy csak erkölcsi terhet helyezni azokra, akik nem vallják ezeket az értékeket magukénak. Az ideál a természethez való békés viszonyulás, hogy azt ne romboljuk tovább, ami még megvan, melyből eredő „felelős gazdai magatartás” kivetül az élet minden területére. Az erőszakmentesség az önsanyargatástól való tartózkodást is jelenti. Ugyan egy (falu)közösség a „kölcsönös nagylelkűség s egymásrautaltság rendszereként működik”, ahogy Hetesi Zsolt fogalmazott, el kell fogadni, hogy nem tudunk mindent önmagunk előállítani: A harmónia megteremtése és nem a bizonyítási kényszer a fő hajtóerő.

Az önellátás az egyén folyamatos igyekezete, hogy békésen élje az életét három területen: önmagával, a közösséggel-világgal és Istennel. Balamodaka hozzátette, hogy a teremtésből az embereknek csak a szükséges dolgokat kellene elfogadniuk, annak tudatában, hogy kihez tartozik minden. A szenvedés forrása, hogy nem arra, úgy és olyan mértékben használjuk a dolgokat, mint amire azok teremtve lettek. Szó esett ennek kontextusában az utóbbi időben gyakran felhozott hús-és tejfogyasztás a fenntarthatóságra gyakorolt negatív hatásairól. Krisna-völgy lakói lakto-vegetáriánusok, tartanak teheneket és fogyasztanak tejtermékeket. Mindkét vendég hangsúlyozta az állattartással járó kötöttségeket és kemény munkát, ami miatt ennek szelíd módja egyre inkább kiszorulóban van. A számok, adatok is azt sugallják, hogy a Földön élő ilyen mennyiségű ember és állat bio-tömege nem fenntartható. 

A fenntarthatóság kérdései a művelt ember számára már nem megkerülhetőek; mindenkinek meg kell tanulnia alkalmazkodnia a környezetének korlátaihoz. A globalizációnak nem csak negatív oldalai vannak. Az ökoközösségek, az önfenntartás különböző fokain élők közötti tapasztalat-, szaporítóanyagcsere világszerte folyamatos. A globális rendszerből való kivonulás nem lehet teljes, de a teljes feloldódás sem járható út. A jövőnk alakításában az embernek van a legnagyobb szerepe, hogy a természeti és gazdasági rendszereinket milyen irányba fejleszti. A filozófia adott, a megvalósítás a kérdés.

Mivel a tanulásnak úgy a gyakorlati, mint az elméleti ismeretszerzés is fontos eleme, az önellátás iránt érdeklődők számára mindkét mód nyitott.

A Beszélgetés az önellátásról: A biogazdálkodás és az ökologikus életmód alapjai 3 kötetes könyvsorozat megvásárolható: https://bolt.krisnavolgy.hu/

Az Öko-völgy fogad önkénteseket, akik a kertészetben zajló élelemtermelési munkákban vehetnék részt szállás és étkezés fejében: https://krisnavolgy.hu/onkentes-szolgalat/ 

Szöveg: Máthé Katalin

Fotók: Öko-völgy Alapítvány