Tényleg 100 éve van hátra az emberiségnek? - ÖRÖKZÖLD 1. online vita

December 1-én este megrendezésre került az újonnan alakult Környezeti Fenntarthatósági Intézet első Örökzöld100 eseménye, melynek címe az a provokatív kérdés volt, hogy ,,Tényleg 100 éve van hátra az emberiségnek?”. Erre kerestük a választ intézetünk munkatársaival és a konferencia résztvevőivel.
A vitaindítókat Kis Norbert intézetvezető, Pálvölgyi Tamás és Szűcs Gábor kollégáink, valamint Kis Fanni hallgatók vázolták fel. A felvezetőkben közös gondolat volt a felelősség és a cselekvés fontossága. Hogy kinek kellene tenni a klímaváltozás ellen? Az országoknak, nemzetközi szervezeteknek, vagy az egyéneknek?
A fenntartható fejlődés sokszínűségét mi sem mutathatta volna jobban az este folyamán, hogy a környezetpolitikai szakértőktől kezdve a biológiai tanulmányok szakemberein és jogászokon át a közgazdászokig voltak megszólalók, akik mind értékes gondolatokat hoztak a vita felszínére. Érdekes felvetéseket hallhattunk a nemzetek felelősségéről, a fejlődő országok helyzetéről, a klímacsúcs tapasztalatairól és a lehetséges fejlődési irányokról is, melyek a jövőnk megmentésének zálogai is lehetnek.
Konklúzióként elmondható, hogy a pánik helyett tettekre van szükség. Akár már egyénileg is nagyban hozzájárulhatunk bolygónk megmentéséhez, de nem szabad a felelősséget levenni a nemzetközi szervezetek és az államok válláról sem, hiszen vannak a fenntarthatóságnak olyan aspektusai, melyre a polgároknak minimális ráhatásuk van. Egy azonban biztos, ahogy intézetünk jelmondata is mondja: „No one can do everything, but everyone can do something!”
A 100 perc alatt sok olyan gondolat került megosztásra, amely a jövőbeli munkákhoz és életünkhöz is sok hasznos gondolatot adott.
Bízunk benne, hogy a jövőben is színvonalas viták és eszmecserék alakulhatnak ki az Örökzöld100 programsorozat eseményein, melyekről honlapunkon informálódhatnak. A résztvevőknek köszönjük, hogy velünk tartottak, a következő alkalmakra pedig mindenkit szeretettel várunk.

Fotó: United Nations 

Szöveg: Garab Anna