Hogyan tanuljunk és oktassunk a fenntarthatóságért?
E címmel szervezett szakmai fórumot a Környezeti Fenntarthatósági Intézet a Mathias Corvinus Collegium Klímapolitikai Intézetével együttműködve a John Lukacs Társalgóban szeptember 5-én.
Bert de Vries, az Utrechti Egyetem globális változások és energia területén kutató-oktató professzora az általa írt „Sustainability Science” című, átdolgozott, 2023 decemberében megjelenő könyve alapján tartotta meg előadását. Az alap- és mesterképzésben használható kötet a fenntarthatóság rendszerelemző megközelítését mutatja be, transzdiszciplináris keretbe integrálva a legújabb tudományos adatokat, felismeréseket.
A Czippán Katalin által moderált szakmai eseményt Kis Norbert intézetvezető nyitotta meg, megköszönve a Klímapolitikai Intézet támogatását és bemutatva a professzor szakmai hátterét, munkásságát. Bert de Vries egyebek mellett dolgozott az IPCC-nél, az 1982-ben alapított The Balaton Groupnál is; a fenntarthatóságról számos könyvet publikált. Több évtizede oktat energiapolitikát, energia- és klímamodellezéssel is foglalkozik.
Bevezetőjében a professzor arról szólt, hogy a korábbi évszázadokra az volt jellemző, hogy a tudományágak egymástól elkülönülten fejlődtek, ez akadályt jelentett a fenntarthatósági szempontok megismerése, érvényesítése szempontjából. Ennek a kornak vége, ám mindenekelőtt érdemes tisztázni, pontosan mit is értünk a fenntarthatóság fogalma alatt.
A fenntartható fejlődés az emberi élet minőségéről szól, de mit jelent ez pontosan? Milyen a figyelembe veendő, fejlesztésre érdemes életminőség? Mit tekintünk életminőségnek? Egy kutatás eredményeképpen számos fogalom került elő ez utóbbi kérdés kapcsán, a válaszok között szerepelt például a jóga, a jog, a sport, a hatalom, a család vagy az üzleti lehetőségek. Eközben a fenntartható fejlődés definíciója kapcsán gyakran megjelenik az a megfogalmazás, hogy az az emberi szükségletek betöltéséhez kötődik. De melyek a betöltendő szükségletek például a fent említett listából? Egy széles körben ismert meghatározás szerint a fenntartható fejlődés lényege, hogy lehetőséget teremt a jelenlegi nemzedékek számára, hogy úgy elégítsék ki szükségleteiket, hogy azzal nem nehezítik meg a későbbi generációk számára a saját szükségleteik kielégítését. Ebből a szükségletek egyfajta hierarchiája rajzolódik ki – a Maslow-piramis elmélete például egyfajta megjelenítése e gondolatmenetnek.
Mindez azonban a személyes szükségletekről szól, de hogyan lehet közös szükségleteket, célokat megfogalmazni, olyanokat, amelyek hozzájárulnak mindnyájunk életének megszervezéséhez? – tette fel a kérdést a professzor. Ez nehéz, már csak a fejlettségbeli eltérések okán is. Indiában például nehéz prezentációt tartani a fenntarthatóság fontosságáról olyan közösségeknek, amelyek napi szinten nélkülöznek.
A fentiekből fakadnak az oktatással, edukációval kapcsolatos nehézségek, kihívások. Az oktatáshoz elsőként tehát az adott ország működését, jellemzőit, történelmi hátterét kell érteni. Másodsorban a kapcsolódó hiedelmeket, világnézetet. Ehhez célszerű kapcsolni a tudományos témákat, és a téma kapcsán már ismert és használt módszertani megközelítéseket. Végezetül forgatókönyveket, történeteket érdemes megosztani.
A professzor részletesen beszélt a GDP és az életminőség egyéb tényezőinek kapcsolatáról, valamint az etika szerepéről is. Minderről egyetemünk tudományos-ismeretterjesztő platformján, a ludovika.hu cikkében olvashatnak.
Szöveg: Kovács Lilla
Fotó: Szilágyi Dénes
