Acta Humana – a fenntarthatósági paradigma
A fenntarthatóságról tartottak konferenciát a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen (NKE) december 7-én. Az NKE Környezeti Fenntarthatósági Intézete által rendezett esemény társszervezője az Acta Humana folyóirat szerkesztősége volt.
„A jelen nemzedékek egészsége, jóléte és a jövő nemzedékek életfeltétele szempontjából kulcskérdés az információ lehető legszélesebb körű, bárki számára elérhetővé tétele” – jelentette ki köszöntőjében Péterfalvi Attila András, az NKE Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Karának egyetemi docense. Hozzátette: az információhoz való jog önmagában is a jó kormányzás, az állami szervek átlátható és elszámoltatható működésének alapfeltétele.
Az UNESCO 2022-es jelentése az információhoz való hozzáférést a fenntartható fejlődés egyik mutatójának tekinti – emlékeztetett. A közérdekű információhoz való hozzáférést sokszor számtalan, akár globális méretű probléma is gátolhatja – figyelmeztetett az Acta Humana című folyóirat főszerkesztője. Példaként említette az éghajlatváltozás okozta aszályokat és árvizeket, amelyek nyomást gyakorolhatnak az élelmiszerbiztonságra, gátolva a fejlesztési célok elérését. Kitért arra, hogy hazánk első adatvédelmi biztosa már egy 1998-as ajánlásában úgy fogalmazott: a környezeti tevékenységgel kapcsolatos információk minősítetten közérdekű adatok, ugyanis azok az országhatárok figyelembe vétele nélkül mindenkire hatással vannak.
A fenntarthatóság három legfontosabb területe a környezet, a gazdaság, illetve a társadalom, és mindegyik hatással van egymásra – fejtette ki előadásában Csath Magdolna, az NKE kutatóprofesszora. Ha hosszú távon eredményt akarunk elérni, egyszerre kell a három területtel foglalkozni – hangsúlyozta. Véleménye szerint a GDP mutatói már nem alkalmasak a növekedés mérésére, ezért a mérési rendszereket meg kellene változtatni. A különböző cégekkel kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy közülük sokan inkább a profitot részesítik előnyben a fenntarthatóság helyett. Ellenpéldaként említette Franciaországot, ahol viszont büntetik azokat a vállalatokat, amelyek olyan termékeket gyártanak, amiket nem lehet megjavítani. Kitért a mesterséges intelligencia vásárlásra gyakorolt hatásaira is.
Csath Magdolna beszélt egyebek mellett arról is, a társadalmi fenntarthatóság része a bér, illetve az, hogy a cégek milyen innovációkat valósítanak meg a foglalkoztatottak jóléte érdekében. Emlékeztetett: nagyon alacsony azoknak a munkahelyeknek a száma, ahol továbbképzéseket szerveznek a kollégáknak, pedig az innováció és a továbbképzés összefüggésben van.
„Az államadósság is fenntarthatósági kérdés, mert a kamat nem költhető el másra” – mutatott rá a kutatóprofesszor. Nem az a lényeg, hogy mennyit költünk, hanem, hogy mi az eredménye – fogalmazott. A természeti környezetet szeretnénk megvédeni, hogy ne vegyünk ki belőle annál többet, mint amennyit vissza tudunk pótolni, ebben pedig nagy szerepe van a kílambarát gazdaságnak – zárta előadását.
„A legfontosabb kérdés a társadalom fenntarthatósága, mert a környezetünk fenntartja saját magát” – fogalmazott Kiss Norbert, a konferenciát szervező Környezeti Fenntarthatósági Intézet vezetője. Véleménye szerint érdemesebb inkább paradigmaként tekinteni a fenntarthatóságra, viszont közmegegyezésnek kell kialakulnia a klímaváltozással, az emberi beavatkozással, a gyorsulási trendekkel és a billenőpontokkal kapcsolatban is.
Felidézte: a társadalomtudományra a legnagyobb hatással Darwin evolúciós elmélete volt, jelenleg azonban túl gyors és komplex az a változás, amelyre választ kell adni. Kiemelte: átléptük a kognitív feldolgozhatóság határait, mert a mobiltelefonok és az egyéb infotechnikai eszközök komoly veszélyt jelentenek, illetve káros hatással vannak a gondolkodásukra, valamint a gyermekek szocializációjára is. A mesterséges intelligenciával kapcsolatban megerősítette: a későbbiekben akár egy új fajként is tekinthetünk rá, mert előbb-utóbb elkezdi megsokszorozni önmagát, ami komoly kihívást jelent majd az emberiség számára.
„Azzal kell szembesülnünk, hogy az egyensúlyi állapotnak vége van, ami új kihívást támaszt a tudománnyal szemben is” – jelentette ki Pálvölgyi Tamás. Az NKE Víztudományi Karának dékánhelyettese beszámolt arról az egy évvel ezelőtti kutatásról, amelyben hallgatókat és különböző tisztviselőket kérdeztek a fenntarthatóságról. Kiemelte, hogy mindkét válaszadói csoport elítélte az értelmetlen túlfogyasztást.
A fenntarthatósági intézkedések történetét és az ezzel kapcsolatos álláspontokat tekintette át Fási Csaba, az ÁNTK Fejlesztési Osztályának vezetője. Példaként említett több egyetemi rangsort, amelyekbe magyar felsőoktatási intézmények is bekerültek fenntarthatósági intézkedéseikkel.
A regionális fenntarthatóság és a társadalmi tőke viszonyáról Kormos Zoltán, a Központi Statisztikai Hivatal főtanácsosa beszélt. Kifejtette: a versenyképességet a kutatások, a humán tőke fejlesztése, a befektetések, a helyi vállalkozások és megfelelő a jövedelemszint is befolyásolja. A V4-es államok mutatóit vizsgálva úgy fogalmazott: látható a nyugat-európai országokhoz való felzárkózási folyamat.
Az Európai Unió fenntarthatósági stratégiáiról és a zöld átállás esélyeiről Varga János, az Óbudai Egyetem dékánhelyettese számolt be. Fontosnak nevezte, hogy a különböző fejlettségű országok feltételrendszereit összehangolják a 2050-ig elérendő karbonsemleges gazdaság érdekében.
Szöveg: Szabó Réka Zsuzsanna
Fotó: Szilágyi Dénes