A január 30-i esemény moderátora Balatoni Mónika, az intézet munkatársa volt, aki a bevezetőben elmondta: ezúttal rendhagyó módon egy néhány perces kisfilm adja a beszélgetés apropóját. A videót szolnoki fiatalok készítették Ki irányítja a jövőt? címmel. A résztvevők elsőként a filmet tekintették meg.
Ebben három fiatal beszélt arról, miképpen tekintenek az előttünk álló időkre. Egyikük optimistán: ő új technológiákról, a számítástechnika és az orvostudomány folyamatos fejlődéséről, a robotok életünket megkönnyítő terjedéséről szólt. Másikuk éppen ellenkezőleg: úgy vélte, hogy a technika vívmányai éppen a szakadékot tágítják az emberek között, s a robotizáció révén tömegek kerülnek majd utcára, miközben a világot a tehetősek szűk rétege irányítja. A globális felmelegedés, tette hozzá, az egyik markáns jele annak, hogy az emberiség önmagát pusztítja el. A harmadikként megszólaló diáktól azt a véleményt hallhattuk, hogy a jövő most van: ahelyett, hogy várjuk, hogy közelebb jöjjön, mi is közelebb mehetnénk hozzá. Mi határozzuk meg, milyen lesz a következő időszak; nem hagyhatjuk kicsúszni a jövőt a kezeink közül – e gondolattal zárult a kisfilm.
A film kapcsán Bartuszek Lilla, a Fenntartható Közösségek Központjának vezetője hangsúlyozta, hogy noha nagyon fontosak az egyéni cselekvések, meg kell találni azt a legalacsonyabb szintű döntéshozói réteget, amely a kollektív döntéshozatal oldaláról tudja ezt a kérdést megközelíteni. Hiszen, tette hozzá, ha a jövőt távolítjuk, akkor elvész a tettrekészség. Lényeges tehát, hogy megtaláljuk az arany középutat a klímaszorongás és a helyzet elbagatellizálása között. „A jelenben kell gondolkodnunk, amikor a fenntartható jövőről gondolkodunk” – szögezte le.
Balatoni Mónika hozzátette: jelenleg a tudományos gondolkodás is megoszlik a tekintetben, mennyire vagyunk késésben. Az emberek elvesznek a közösségi média híreiben. Egyszerre látunk elrettentő képeket a túlfogyasztásról, és szivárog be a fogyasztói szemlélet a gondolkodásmódunkba. Ki lehet-e mondani, hogy a divatipar veszélyes és a fenntarthatóságot veszélyezteti? – tette fel a kérdést Gottwald Hanna divatmenedzsment hallgatónak, aki a divatipar ökológiai lábnyomát vizsgálja.
Igen – hangzott egyértelműen a válasz, annál is inkább, mert a divatipar a világ második legszennyezőbb szektora – évtizedek óta. Évente 80 milliárd ruhadarab készül, s a fast fashionra jellemző a gyenge minőségű, egészség- és környezetkárosító anyagok használata. A világon használt gyomirtók mennyiségének negyedét a gyapotföldeken használják fel – hívta fel a figyelmet Gottwald Hanna. Új gondolkodásra, megközelítésre, fogyasztói attitűdre van tehát szükség.
Sajnos van még tere a fejlődésnek – erre Balatoni Mónika mondott példát: az egyik budapesti drogéria üzletben például már elérhető a tisztítószerek egy részének utántöltése, kérdésére mégis azt a választ kapta a boltban, hogy alig-alig élnek a vásárlók e lehetőséggel.
A beszélgetés a celebek társadalmi szerepvállalásának megvitatásával folytatódott. Mennyire kirakatviselkedés, PR-fogás csupán például Sebastian Vettel bejelentése faültetéseiről vagy arról, hogy ezentúl nem utazik magángéppel? Leonardo DiCaprio és Julia Roberts is sokat szerepelnek környezetvédelmi témákkal a sajtóban, mekkora mozgósító ereje lehet a hírességek akcióinak? Dora György filmproducer úgy vélte: jellemzően inkább PR-tevékenységről van szó, de találni hiteles, jó példát is. Ilyen például Morgan Freeman esete, aki nemcsak méhészkedik, de tíz éve saját farmján méhmentésbe is kezdett – az akciónak alig volt hírverése. Vagy a Balatoni Monika által említett Cate Blanchett és férje Andrew Upton, drámaíró, forgatókönyvíró, akik a Sydney Theatre Company menedzselésekor a műemléképület felújítása során 1900 arab szolárpanelt szereltek a tetőre, az esővizet pedig 100 ezer literes tartályban gyűjtik. Újrahasznosítható jelmezeket, kellékeket használnak, és számos környezetvédelmi elemet és szemléletmódot vezettek be, mintát adva ezzel a fellépő művészeknek, nézőknek. Az elsők, akik a színházi világban a fentarthatóság terén óriásit alkottak.
A beszélgetésben szó esett még a divattervezői, a városvezetői, és a fogyasztói felelősségről is. Minderről részletesen a ludovika.hu cikkében olvashatnak.