‘Kihalásunkig enni magunkat’ (Eating our way to extinction, 2021) - a vegetarianizmus és az emberiség jövője
Jelen írás fókusza nem a címadó dokumentumfilm tartalmának részletes ismertetése, hanem az abban megnyilvánuló attitűd és következményeinek megfontolása. Megoldás lehet-e környezeti problémáinkra egy a civilizáció minden áldásában részesülő népréteg az élet egyetlen területén vállalt önkorlátozásának a teljes emberiségre való kiterjesztése? Ez az a kérdéskör, ami már a legelső környezeti világcsúcstalálkozó, az 1972-es Stockholmi konferencia forrongó hangulatát is megadta; akkor Kína vezetésével a fejlődő országok vehemensen tiltakoztak bármilyen az ő fejlődésüknek-gyarapodásuknak gátat szabó alapelv írásba foglalása ellen.
A ‘Kihalásunkig enni magunkat’ alig másfél órás alkotás, mely profi filmes és a környezettudatosság platformján tevékeny személyek együttműködéséből született – a legismertebb közülük Kate Winslet, aki a filmben nemcsak narrátorként hallható, hanem a stáblistán ügyvezető producerként is szerepel. A film honlapján található információk szerint Otto és Ludovic Brockway tették a legtöbb munkát az elkészültek mögé. A főállásban sztároknak és vezető cégeknek dolgozó testvérpár egy „egyszerű” és határozott megoldást fogalmaz meg egy komplex tünetegyüttesre, a klímaváltozásra: a globális felmelegedés a kritikus mérték alatt tartható, ha a bolygónk teljes lakossága átáll kizárólag növényi táplálkozásra. A film visszatérő eleme, hogy ezt a felismerést lappangó titok nyilvánosságra való hozatalaként mutatja be, holott a feltárt információk kevés valóban új elemet tartalmaznak.
A történeti távlatokat vizsgálva megállapítható, hogy a vegetarianizmus jótékony hatásának hirdetése nem új, sőt, nem túlzás állítani, hogy az iparosodás útjára lépett országokban a 19. század közepétől megjelenő alternatív társadalmi és gazdasági eszmények egyik alappillére. Az ekkorra tapasztalt exponenciális populáció- és szennyezés-növekedés civilizációs megbetegedésekkel is járt, melyekre gyógymódot keresni csak a társadalom felső rétegei engedhettek meg maguknak – bár léteztek olyan gyógyászok, mint például a lelkipásztor Sebastian Kneipp (1821-1897), akik a szegények gyógyításával is foglalkoztak.
Az egyik jelentősebb társadalmi-kulturális erőt képviselő vegetáriánus életmódot hirdető mozgalom a német nyelvterületen a huszadik század fordulóján kibontakozó Lebensreform mozgalom volt, mely a természethez való visszatérés további elemeiként a vidékre költözést, testmozgást, női emancipációt, vallási reformokat, állat- és természetvédelmet, hazaszeretetet, káros szenvedélyektől való mentességet hirdette. Az önellátó, természettel harmóniában élő közösségek ideáljának megvalósítására ezzel egyidőben a Natürlicher Landbau mozgalom is szerveződni kezdett, melynek aktivistái kiadványok megjelentetésével és oktatófarmok létrehozásával terjesztették az organikus gazdaságok létrehozásához és működtetéséhez szükséges ismereteket.
Az első világháború kitörése és a német politikai környezet megváltozása következtében ezeket az értékeket magukénak vallók közül sokan az emigrációt választották, és új hazájukban is folytatták meggyőződésük szerinti életmódjukat. A Lebensreform ideák termékeny talajra találtak az Egyesült Államokban, ahol a vadon, a természetközeli élet eszménye erős gyökerekkel rendelkezett. A Los Angelesben a Vera és John Richter által működtetett Eutropheon nyersvegán étterem alkalmi munkahelye volt azoknak a proto-hippi fiataloknak, akik később „Nature Boys”-ként váltak ismertté, az azonos című, egyik tagjuk, felvett nevén Eden Abhez (1908-1995) Nat King Cole előadásában slágerré vált dalával.
E tucatnyi, nyersvegetáriánus, szabadég alatt alvó, hosszú hajú, szakállas, saját készítésű öltözetben és szandálban járó csapat másik neves tagja, Gypsy Boots (1914-2004) Hollywoodban Health Hut néven a táplálkozáskultúrájukat népszerűsítő élelmiszerbolt-láncot működtetett, mely az akkoriban születő sztárkultusz neves szereplőinek kedvelt helyévé vált. Ezekben a körökben azóta is a vegetarianizmus és keleti filozófiai hátteréből származó testkultúra inkább fitnesz-trendként érvényesül; a hírességek a saját életformájukhoz, értékrendjükhöz igazítják az évezredes bölcselet mindennapi életben való megnyilvánulási formáit, mely attitűdről a tibeti szerzetes Chögyam Trungpa írt A spirituális materializmus meghaladása című munkájában.
A ‘Kihalásunkig enni magunkat’ nem egzotikus gondolatokat, hanem tudományos kutatások megkérdőjelezhetetlen, számszerűsített eredményeit hozza annak az állításnak az igazolására, hogy a gépesített állattenyésztés a legmagasabb üvegház-hatást okozó gázok kibocsájtójaként a fő forrása a globális felmelegedésnek, a vízhiánynak, az erdőírtásnak, az állatfajok kipusztulásának és az óceánok halott zónáinak – azaz az emberi civilizáció pusztulásának. Az idézett publikációk és interjúvolt kutatók egyhangúan alátámasztják az adatok helyességét, de a következtetést, hogy a hús és a tejtermékek fogyasztásának felhagyásával a kihalásunkat elkerülhetnénk, már kevesebben fogalmazzák meg egyértelműen.
Ezzel a tartalommal a film nem sok újat ad az amerikai szerzőpáros Kip Andersen és Keegan Kuhn 2013 és 2021 között megjelent filmtrilógiájából megismertekhez: (1) Cowspiracy: The sustainability secret (Szarvasmarha-össszeesküvés: a fenntarthatósági titok 2013) (2) What the Health (2017) és (3) Seaspiracy (2021) – melyek az állati eredetű élelmiszer előállításának és fogyasztásának környezet- és egészségromboló hatásait mutatják be. Ezek közül az első két filmben a magát OCE-nek (obsessive compulsive environmentalist, azaz megszállott-kényszeres környezeti aktivista) minősítő Kip Andersent kísérhetjük el a vegán táplálkozásra való áttérésének útján. A What the Health című munkájukat már az állatvédő aktivizmusáról ismert Joaquin Phoenix producerként is támogatta, aki az ebben a témában forgatott talán legmegrázóbb dokumentumfilm, az 2005-ben elkészült Earthlings (Földlakók) című film narrátora.
Mindezek a munkák igyekeznek nagyon körültekintően feltérképezni a vizsgálódásuk tárgyát. Ugyanakkor nem járnak utána, hogy léteznek-e az általuk bemutatott környezetkárosító és állatkínzó állattenyésztési technológiáknak alternatívái. Kip Andersen tesz egy rövid kirándulást egy fenntartható állattenyésztő farmra, ahol nem talál olyan problémákat, melyek a hús-vagy tejtermék-fogyasztástól elfordítják, mégis a jelenséget teljesen elutasítja, azzal az indokkal, hogy a jelen magas húsfogyasztási igényt ilyen módon nem lehet kielégíteni.
Az iparosított mezőgazdaság történeti előzményeinek és a vele párhuzamosan fejlődő ökológiai gazdálkodási módok ennél árnyaltabb megismerésnek elszalasztásával nem tesz egyebet, mint hogy jóváhagyja, szentesíti a jelen uralkodó élelmiszer-előállító módszereket, annak fajtanemesítési és szaporítási, elosztási, tárolási, tartósítási és finanszírozási hátterét és a tényt, hogy az emberi táplálék puszta fogyasztási cikknek minősül egy ipari gépezetben. Együttérző táplálkozásnak nevezi azt a gyakorlatot, ahol az elfogyasztott növények megtermelése érdekében minden időpillanatban a (talaj-) élőlények milliárdjai pusztulnak el számban és fajonként a műtrágya, a gyom- és rovarírtók használatának és a szántás gyakorlatának köszönhetően. Elfeledkezik arról, hogy hasonló egyoldalú gondolkodás okozta a természetvédelmi területeken a ragadozó állatok kiirtásával a legelő állatok túlszaporodását, és a túllegelés miatt a teljes vegetáció hanyatlását.
A felsorolt filmek egyikében sem vállalkoznak egy gondolatkísérletre, ami bemutatná, hogy milyen lenne az a világ, ahonnan kiiktatnánk a haszonállatainkat. Meg kell-e válni a hobbiállatainktól is? Milyen természeti-társadalmi következményei lennének a hagyományosan legeltető gazdálkodást gyakorló népek átmenet nélküli vegán étkezésre való átállítására? A felszabaduló termőterületek sorsa biztosan a visszaerdősítés lenne-e? Valóban megszűnne-e az élővizek szennyezése, ahova nagymennyiségű emberi eredetű fekália is jut?
A filmekben sokat idézett FAO (az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Világszervezete) kutatásoknak a konklúziója, hogy az emberiség élelmezésének fő problémája a termőterületek kimerülése, sivatagosodása, mely folyamatokat az organikus gazdálkodási módszerekre való áttéréssel lehetne megállítani. Mivel a szárazföldi területeink döntő többsége mezőgazdasági művelés alá van vonva, ez a hatalmas kiterjedésű földterület időjárás alakító tényező - a gazdálkodási mód megváltozásával jelentősen lehetne megváltoztatni a helyi klimatikus viszonyokat.
Óhatatlanul felmerül az etikai kérdés, hogy akik számára a legkülönbözőbb okok miatt a vegán étkezés nem élhető alternatíva, ruházható-e rájuk az a morális teher, hogy ők lennének a legaktívabb hozzájárulói a klímaváltozás negatív hatásaihoz, és ezáltal az emberi civilizáció megszűnéséhez? A filmek mindegyike sokszor tesz utalást a közlekedésből és az ipari állattartásból származó üvegházhatást okozó gázok kibocsátási rátája közötti nagyságrendbeli különbségre, rámutatva a köztük lévő tízszeres szorzóra. Nem derül ki, hogy ezzel jóvá kívánják-e hagyni a fejlett társadalmak magas ökológiai lábnyomát eredményező életmódját.
A cikk végére a filmekben szereplő két interjú alany megállapításai kívánkoznak. Az egyik megszólaló kutató felhívja a figyelmet, hogy a vegán életmódra való áttérés nem jelenthet igazolást az élet többi terén tanúsított környezetromboló magatartás gyakorlására. A másik megállapítás egy hentestől származik, aki egy ipari állattartásból származó lemészárolt állat izomzatában felhalmozódott nagymennyiségű méreganyag jelenlétét mutatja meg – fogyasszunk olyan élelmiszert, aminek ismerjük az eredetét; építsük vissza a kommunikatív kapcsolatunkat a környezetünkkel.
A leírtak a filmek megtekintésére kívánják buzdítani az olvasót, a kreatív kétkedés álláspontjából.
Az ingyenesen megnézhető verziók linkje (a filmekhez tartozó honlapokon dietetikusok által összeállított ajánlások találhatók a vegán életmódra való átálláshoz):
Eating our way to extinction
https://www.youtube.com/watch?v=LaPge01NQTQ
https://www.eating2extinction.com
Cowspiracy
https://www.youtube.com/watch?v=NgYGsyh23RU
What the Health
https://www.youtube.com/watch?v=KPD1oIKnnjs&t=1856s
Earthlings
https://www.youtube.com/watch?v=8gqwpfEcBjI
’Nature Boy’ Nat King Cole előadásában
https://www.youtube.com/watch?v=Iq0XJCJ1Srw
’Nature Boy’ David Bowie előadásában
https://www.youtube.com/watch?v=m_YtyyfUF8g
Szöveg: Dr. Máthé Katalin