Kép: www.pexels.com
Baranyai Gábor – Csernus Dóra Ildikó szerk. (2018): A fenntartható fejlődés és az állam feladatai
Az emberiség fejlődésének fenntarthatóságához háromféle értelmi–lelki viszonyulással
közelíthetünk: optimizmus, naivitás és pesszimizmus. Van az optimista, aki látja a fenn-
tarthatóság problémáit, mégis meggyőződése, hogy a tudomány és a technológiai fejlődés
meg fogja hozni a válaszokat, többnyire cselekvő, aktív és innovatív. Van a naiv, aki nem
látja a fenntarthatóság komplex problémáit, talán törekszik a megértésre, talán nem. Látásmódját gyakran a hübrisz, az emberiség jól ismert önteltsége és vaksága uralja. Hiszi, hogy ezek a problémák, ha vannak is, nem annyira komolyak, hogy ne oldódnának meg. Alapvetően passzív, és nem tartja magát felelősnek és érintettnek. És végül van a pesszimista, aki az optimistával együtt látja a fenntarthatóság komplex problémáit. „Ha valaki azt hiszi,
hogy egy véges világban létezhet végtelen növekedés, annak vagy elment az esze, vagy köz
gazdász.” A fejlődést, a növekedést, az emberiség útját korlátozottnak gondolja, és ehhez
keresi a továbbélés reális alternatíváit. Kétségei vannak, hogy az emberiség meg tudja-e érteni a változtatás szükségességét és meg tud-e birkózni a jóléti növekedés ökológiai és társadalmi kihívásaival. Inkább aktív, a változást kétségei ellenére szorgalmazza.
Kis Norbert ajánlóját itt olvashatja el.
https://folyoirat.ludovika.hu/index.php/ppbmk/article/view/1267/588